2009. november 28., szombat

Levél a könyvtárigazgatónak

Október 28-án voltam a FSZEK igazgatójánál. Beszélgettünk egyet kedélyesen, s megbeszéltük, hogy egy hét múlva jelentkezem. Na hát azóta se jelentkeztem. Ezt a levelet küldtem neki, mielőtt bejelentkeztem hozzá. Szépen megfogalmaztam benne azt, hogy mire volna szükségem, ahhoz, hogy elkezdhessem a munkát. Persze rutinos volt, s rögtön hárította a kéréseimet azzal, hogy előbb tegyek le neki valamit az asztalra - például egy munkatervet, és egy részletes koncepciót -, s azután beszélhetünk tovább a dologról. Én is így cselekedtem volna, ha odaállít egy taknyos egyetemista, és egyből követelőzik. Na hát én meg azóta egészen másfelé keveredtem lélekben, úgyhogy még egy sort sem írtam azóta se az tisztelt igazgató úrnak. És minden egyes nappal csak egyre cikibb helyzetbe hozom magamat ezzel, úgyhogy azt hiszem, ha legközelebb jelentkezek nála, akkor azt már valami nagyon komoly dologgal kell alátámasztanom. Különben palira vesz. Mint ahogyan valószínűleg most is ezt teszi.
............................................................................................................................................................

1 megjegyzés:

Gajdó Kristóf írta...

Na tessék, belebotlottam abba, amit én is meg akarnék fogalmazni:

Vad Fruttik - Nekem senkim sincsen
http://www.youtube.com/watch?v=bSMf0hwGErQ

A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok nem is tudom
Mire jó, ha jó ez
Az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim, de senkim, de senkim sincsen

Na hát ezzel én is így vagyok. Vagy voltam.
Miután elköltözött az életemből Mimma, mást sem csináltam hetekig, csak csapódtam egyik buliból a másikba, kiállításmegnyitókon bolyongtam, és minden egyéb programot kihasználva próbáltam lefoglalni magam. Elég sikertelen próbálkozás volt. Most sem érzem sokkal jobban magam, és még a melóval is szarul állok.