Terv

Na végre eljutottam oda, hogy már végre konkrét terveket is fel tudok pakolni ide. Előtte azonban fel kell vázolnom, hogy miként jutottam el idáig, mert már nagyon régen nem írtam le az eseményeket.
Még november 23-án volt egy szakmai nap a Designterminálban, ahol pont az arculattervezésről volt szó. Sokat vártam ettől a beszélgetéstől, de rá kellett döbbennem, hogy egy ilyen rövid kerekasztal beszélgetés csak arra jó, hogy a közhelyeket felvázolják a laikusoknak. Aki egy kicsit is járatos a dologban, annak semmi újat nem tudtak mondani ezalatt a két óra alatt. De azért muszáj összefoglalnom a legfontosabbakat, amiket én is szeretnék szem előtt tartani a tervezés során:
- Először is le kell fektetnem, hogy én egy vizuális arculati kézikönyvet szeretnék elkészíteni.
- Egy nyitott vizuális rendszernek szeretném megjelölni a sarokpontjait, amelyekhez nem kell szigorúan ragaszkodni. Így, ha a jövőben korszerűsíteni kell, akkor a rendszer rugalmassága miatt szinte a végtelenségig variálható.
- Olyan kortalan arculatot szeretnék létrehozni, amire nem lehet rányomni a 2010-ben készült pecsétet, hogy a későbbiekben ne leváltani kelljen, hanem csak átalakítani.
Ami azóta megfogalmazódott bennem ennek kapcsán az az, hogy nem a 2010-re vagy 2011-e szeretnék vizuális megjelenést tervezni a könyvtár számára, hanem egy lehetséges jövőképet szeretnék felvázolni, ami a kicsit távolabbi jövőt mutatja meg a könyvtár számára. Ugyanis már jó ideje beléptünk a számítástechnika világába, ahol egyre kevesebbet olvasnak az emberek, és egyre kevésbé ismerik ki magukat egy könyvtárban. Így én egy olyan könyvtárat vizionálok, amely egy többek között blogokon, googlen, youtubeon, facebookon, twitteren, e-mailen, ebookon, e-paperen és chaten felnőtt társadalmat tud korszerűen kiszolgálni. Így nem csak a vizuális megjelenésnek kell jövőbe mutatónak lennie, hanem a szolgáltatások rendszerét is komolyan át kell gondolni. Ez annyiban kötődik a témámhoz, hogy az egész könyvtárrendszernek olyan könnyen áttekinthetőnek és személyesnek kell lennie, mint ha csak a világhálón szörfözne az ember. Például olyanra gondolok, hogy az olvasók által bővíthetővé kellene tenni az egyes könyvekre vonatkozó keresőszavakat, és valahogyan integrálni kellene a könyvtár keresőrendszerét a googlebe. Így nagyobb valószínűséggel találna jó olvasnivalókat az ember a keresett témában, mert amúgy csak akkor megy fel a könyvtár külön keresőjébe, ha nagyon komolyan utána akar olvasni az adott témának. Úgy kellene működnie a keresőnek, mint az egyes internetes boltok keresőrendszerének: ha beírunk egy címszót a googleben, akkor az már egyből az adott kereskedelmi oldalon lévő találatokat hozza elő. Mivel manapság a legnagyobb hangsúly a hálózatokon van, így én a könyvtár egészét összeépíteném a netes hálózattal, sőt az egész rendszert a net alapjaira építeném újra.

Interaktív bútor

Újabb dolgot találtam, ami egészen közel áll az elképzeléseimhez (kár, hogy már megcsinálták a why not-osok).
Betű alakú szobrok a National Waterfront Museumnak (Wales ipari örökségének múzeuma). A „kertibútorok” egy-egy kiállítási tárgyra reflektálnak, így kötve össze a múzeumot és az előtte elterülő parkot.

Olyan bútorokat kellene tervezni a könyvtárnak, amelyek illeszkednek az arculathoz. Nem tudom, hogy elvetendő ötlet volna-e olyan bútorokat létrehozni, amelyek például egy-egy híres író-, vagy könyv karakterét jelenítené meg. De mivel ez az első gondolatom ebben a témában, így valószínűleg másoknak is ez jut eszébe először. Bár a why not-osok ezt az első, primitív gondolatot egyből el is adták a múzeumnak. Ráadásul baromi didaktikus a kapcsolat a betűszobrok és a kiállított tárgyak között: egy kezdőbetű, és a betűvel egy tárgy neve. Mint az oviban a játék - mondjatok egy állatot ká betűvel... kiscica!
Na jó, de akkor is ilyet akarok csinálni. Vagyis nem akarok, csak szeretnék kilépni a kétdimenzióból, ha már egy épületről van szó.
S úgy érzem, hogy ezt talán össze lehetne hozni valahogyan a futurisztikus infrastruktúra tervvel is. Például olyan módon, hogy ezek a könyvtári térinstallációk interaktívak lehetnének. Vagy az irányító rendszerben megjelenhetnének. Mondjuk olyan baromság jutott eszembe elsőre, hogy Moby Dick alakú, hatalmas babzsák egy olvasósarokban.
Na és akkor felmerül a következő kérdés bennem: populárisabb elemeket kellene kiragadni a sztorikból, vagy olyan dolgokat, amelyeket nem ismernek széles körben, de érdekes, izgalmas lenne felfedeznie az olvasóközönségnek. Na, hát a válasz egyszerű: látványos, mindenki által könnyen dekódolható formákban kellene olyan információkat elrejteni, amelyek mélyebb rétegeit/összefüggéseit tárják fel egy-egy sztorinak (életútnak, jellemvonásnak, szereplőnek, stb.). Valószínűleg konzultálnom kellene olyan formákkal, akik éjt nappallá téve a szépirodalmat bújják, és mélységesen ismerik a világirodalmat.
Vagy valami olyan dolgot létrehozni, amiben hiperlinkek által mélységesen el lehet merülni egy-egy témában. Valami olyan dolgot létrehozni, amiért érdemes beülni a könyvtárba kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Bár nem mintha ez otthonról, a mezei internet segítségével ne lenne kivitelezhető, de biztosan lehet találni valami olyan formát, amiért mégis érdemes a könyvtárban nézelődni. Például olyan olvasószékek, amelyek akkor is feldobnak neked egy izgalmas témát, amikor csak úgy bolyongani mész be a könyvtárban. Ha épp nem tudod, hogy mit vennél ki, akkor az olvasószék ajánlana neked valamit, és a hipelinkeken szörfölve eljutnál valami olyan témához, ami érdekel, és az irányító rendszer egyből el is vezet ahhoz a könyvhöz, ami felkeltette az érdeklődésed. 
Bútor-workshopot kellene tartanom a könyvtár dolgozóival, hogy előrébb léphessek ebben a témában. ■
............................................................................................................................................................

Levél a könyvtárigazgatónak

Október 28-án voltam a FSZEK igazgatójánál. Beszélgettünk egyet kedélyesen, s megbeszéltük, hogy egy hét múlva jelentkezem. Na hát azóta se jelentkeztem. Ezt a levelet küldtem neki, mielőtt bejelentkeztem hozzá. Szépen megfogalmaztam benne azt, hogy mire volna szükségem, ahhoz, hogy elkezdhessem a munkát. Persze rutinos volt, s rögtön hárította a kéréseimet azzal, hogy előbb tegyek le neki valamit az asztalra - például egy munkatervet, és egy részletes koncepciót -, s azután beszélhetünk tovább a dologról. Én is így cselekedtem volna, ha odaállít egy taknyos egyetemista, és egyből követelőzik. Na hát én meg azóta egészen másfelé keveredtem lélekben, úgyhogy még egy sort sem írtam azóta se az tisztelt igazgató úrnak. És minden egyes nappal csak egyre cikibb helyzetbe hozom magamat ezzel, úgyhogy azt hiszem, ha legközelebb jelentkezek nála, akkor azt már valami nagyon komoly dologgal kell alátámasztanom. Különben palira vesz. Mint ahogyan valószínűleg most is ezt teszi. ■
............................................................................................................................................................

Könvytár reklám

Hát ma is csak egy újabb érdekességre futja.



Messziről látszik, hogy ez egy amatőr reklám, valaki otthon hegesztette a sufniban. Viszont érezni benne azt az erőt, ami mellé már csak egy valag pénz kellene, hogy a minősége is profi legyen. ■
............................................................................................................................................................

NYPL

Ahogy most nézelődtem a Brand New-n, belebotlottam egy olyan arculatváltásba aminek a régi arculatát pont az előző postban húztam le. Na ezt most korrigálom, mert a New York-i könyvtár is korrigálta az arculatát: A cikk bővebben itt olvasható.










Amennyire lehúztam az előző postban, most annyira sok jót kell róla írnom, mert egy ennyire kötött feladatra (valószínűleg a tisztelt igazgató úr odacsapott az asztalra, és megmondta, hogy márpedig csakazért is oroszlán lesz) igen szép végeredményt produkált az alkotó.
Könnyen felhasználható, a végtelenségig variálható embléma, mellé egy jó tipó. Ennyi nekem már elég is. A környezetbarát táskák, és a promóciós videó (mostanában trendi, hogy emberek tartanak postereket, feliratokat, stb. és az van lefotózva) nagyon rendben van.Egyedül a honlapot nem sikerült kipofozniuk a designereknek, de gyanítom, hogy a tisztelt igazgató úr ragaszkodott a régi webfejlesztő gárdához, és azért nem sikerült összepasszintani a arculattal a honlapot. ■
............................................................................................................................................................

Házi Feladat

⌂ H.F.: Gyűjtés
Összeszedem az eddigi gyűjtéseimet. Körülnéztem a neten, és a következő dolgokat találtam a könyvtáras témához. Nem mindegyik könyvtár, de a többsége valamilyen közintézmény, vagy valami hasonló.

Az abszolút kedvencem (most éppen): City of Melbourne




Melbourne város arculatáról bővebbet először a Brand New oldalán találtam: Pieces of Melbourne
Illetve a design cég, a Landor Associates (Sydney) blogján: City of Melbourne Identity
Nagyon korszerű, nagyon jól néz ki és nagyon profi munka. S valószínűleg nem fog elavulni a következő 10 éven belül, mert a designerek előre gondolkoztak, s szinte végtelen variációs lehetőséget vázoltak fel már előre.

............................................................................................................................................................

A második számú kedvencem szintén nem könyvtár, de legalább már közintézmény: Museum of London

Színes, szagos, etetős, ötletes és még a bötű is tetszik. Robintól hallottam (mert én persze nem olvastam el, hogy mit is jelent, csak tetszett és kész), hogy a színek nem csak úgy oda vannak hányva, mint minden átlagos sárgarépás róka, hanem komoly térképészeti kutatás előzi meg a tervet. A színes foltok London térképének terjeszkedését mutatják be korszakonként lebontva. Természetesen ezt is a Brand New-n találtam: London over Time as a Logo

............................................................................................................................................................

A következő arculat, amiről őszintén tudok jókat mondani, az Michael Bierut munkája: New York City's public school libraries










Ez már végre egy könyvtárarculat. Igazából Michael Bierut csak a logot és koncepciót találta ki (amúgy ezen az előadáson találkoztam a dologgal először: 99%). A gyerekek számára érdekes hellyé varázsolta a könyvtárat olyan grafikusok munkái által, mint például Stefan Sagmeister, Christoph Niemann (zseniális illusztrátor!), vagy Rafael Esquer.

............................................................................................................................................................

Ami még tetszik: Salt Lake City Public Library

Újépítésű, modern könyvtárépület, modern arculattal. Csak azt nem tudom, hogy mennyire működik így 9/11 után egy dülöngélő toronyházakra emlékeztető embléma.
A weboldaluk viszont király. Semmi sallang, csak tiszta szöveg. És ha kattintgatunk benne, még akkor sem esik szét a koncepció.

............................................................................................................................................................

 Egy jól megmagyarázott logó: Librería Internacional Bilbao

Csak azt nem értem, hogy ha már egyszer ilyen jól kitalálták, hogy kerek, akkor miért rontják el a honlapjukon?

............................................................................................................................................................

És van itt valami nagyon unalmas: New York Public Library

Sőt! Inkább úgy fogalmaznék, hogy ilyen középszerű emblémát nem szabadna megengednie magának egy ilyen patinás intézménynek.
............................................................................................................................................................

És a maradék. Ezek szóra sem érdemesek:
 

............................................................................................................................................................

Végül, de nem utolsó sorban egy-két videó.

Kezdjük valami igazán jóval, ezután a sok uncsi logó után:

Tudom, hogy nem éppen magáról a könyvtárról szól, de zseniális egy reklám. Ilyesmi reklám kellene amúgy is a könyvtárnak, hogy ne csak a könyvmolyok jussanak eszünkbe a témáról (bár nem mintha nekem csak könyvmolyok jutnának eszembe a könyvtár témáról! ott vannak például aaa ... )

De amúgy tényleg nem lenne hülyeség jó csajokkal hirdetni a könyvtárat. Menjen mindenki a könyvtárba csajozni!

............................................................................................................................................................

Aztán itt egy para reklám. Ennek csak annyi köze van a könyvtárakhoz, hogy ott játszódik:

De igazából ennek is csak ennyi köze van hozzá:

............................................................................................................................................................

Nem könyvtáras téma, de muszáj. A microsoft csodák csodájára egy normális stúdiót bízott meg a grafikai tervek elkészítésével, és egy olyan tervet rakott le az asztalra, ami még tetszik is nekem. Semmi vista, semmi macintosh, csak tisztán egy új koncept:


 
Azért érdekes számomra ez a videó, mert egy elég szépen megtervezett, komplex világot mutat be. És  ha jövőre még nem is fogunk átlátszó műanyagkütyükkel rohangálni, amiken mindenféle színes ábrák és számok futkároznak, és pláne nem egy olyan kiegyensúlyozott, boldog társadalomban fogunk élni, ahol mindenki úgy vigyorog, mint ha élvezné a melót, de a tervezésnél mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy egy hasonló irányba tolódnak el a dolgok.
Akár az se lenne hülyeség, ha nem egy olyan szimpla arculatot terveznék, amit holnaptól már lehetne is használni, hanem valami olyan futurisztikus cuccot, ami a digitális világban tenné könnyebben átláthatóvá a könyvtárakat. Például hasonlóan, mint a fenti repülőéri irányítórendszer.
Mondjuk egyetlen dologgal nem tudnék azonosulni: a digitális könyvvel. A papír, és a könyvtest fogása egy élmény. Belelapozni egy könyvbe egészen más érzés, mint egy érintőképernyőn ide-oda toszogatni az oldalakat.

............................................................................................................................................................

S a végére hagytam a gyűjtésem legbecsesebb darabját:



Egyébként kb egy az egyben ezt lopták el a merci reklámban. Azért az is jó volt, de én ezen szakadtam a röhögéstől. Kár, hogy olyan keveset néztem a SesameStreet-et kiskoromban. ■
............................................................................................................................................................

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Projekt

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Projekt a 2009/2010-es tanévben a Magyar Képzőművészeti Egyetem, Tervezőgrafika Szakirányán (továbbiakban: tanszék) készülő diplomaprojekt. A témát az eredeti tervemtől (fiktív politikai párt) eltérően Felsmann Tamás javaslatára választottam. A diplomaterv rövid leírását október 16-án adtam le a tanszéken: DIPLOMATERV 2009. október 16.

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy dokumentáljam a diplomamunkám elkészítésének fázisait, és mellette leírjak minden olyan körülményt, ami befolyásolja a munkámat. Úgy tervezem, hogy mától kezdve minden nap készítek egy bejegyzést arról, hogy mivel jutottam közelebb, vagy távolabb a megoldáshoz. Mind szakmai, mind pedig érzelmi oldalról próbálom megközelíteni a témát, hogy végül egy őszinte kép rajzolódjon ki a munkafolyamatról. Számot vetek a gondolataimról, érzelmeimről, terveimről, a munkafolyamat napi eseményeiről, feljegyzem a számadatokat, feltöltöm az elkészült terveket és nem utolsó sorban számot vetek magammal, hogy egyáltalán hogyan is alakul valójában a diploma körüli életem. ■